Na igen.. A GPortál valahogy taszít engem. Többször próbáltam már meg, de egyszer sem tudtam 2 hónapnál több időt ott tölteni. Egyszerűen furcsa érzéssel tölt el az, hogy ott kell blogoljak. Igen, tudom, idióta vagyok. ellenben blogspoton voltam már egy teljes évig (nem tudok egy helyen maradni, meg sokszor leállok a blogolással..ˇˇ), és most hosszútávra tervezek. Átírtam ide a cseréket, kiírom oda is, hogy költözök, és végigkérdezem az összes cserémet, hogy ezzel együtt is áll-e még. Reménykedek benne, hogy igen.ˇˇ
Próbálgatom csinálgatni itt a külsőt, most az oldalmenükkel meg vagyok elégedve, olyan kis egyszerűek, de nem teljesen, pont jók. Kíváncsi leszek, a bejegyzések hogy néznek ki, aztán majd állítgatok rajta. Még oldalra ki kell írnom a kis jegyzeteimet, hogyha netalán nem néznék bele a naptárba, de blogra feljövök, akkor el ne felejtsem őket. De térjünk át a mai napra.
Kivételesen rossz passzban mentem be a suliba, elvégre szünet után ki az, aki önként és dalolva röppen be a tanárok karmai közé? Naugye, hogy csak a "nagyonstréberek".
Ezzel még nem is lett volna baj, elvégre egy diáknak az a dolga, hogy tanuljon, és más most megalapozza jövőjét, tehát az, hogy holtfáradt, az most igazán nem számít. Az viszont már gázos, hogyha a harmadik órára sem ébred fel. Velem ez történt.
Énekóra, előttem a könyv, és én kissé elpilledtem, gondolom sokaknak ismerős a szituáció. Üres tekintettel bámulom a könyvet, amikor elém lép a tanár, és erélyesen elkezd velem pörlekedni, hogy de mégis, mi a búbánatért nem éneklek? (konkrétan az egyik oka a már említett, a másik pedig, hogy kissé rekedtes és mély hangom van, ami egy diákhimnusz hangzásán csak rontani tud.) Épphogy felocsúdtam, nagy szemeket meresztek a tanárra, aki ettől még idegesebben elkezd rikácsolni, és elhangzott az a mondat, hogy "Az Édes Anyukádra nézhetsz így, rám nem!" (igen, pontosan így, nem cenzúráztam. ha elkezdi még durvábban szidni az anyámat, az már elég komoly lett volna..) Nos, rólam tudni kell, hogy harapok az anyázásra, még ha csak erről is van szó (tekintve, hogy ő nevel, mert a részeges disznó apám már régen elkotródott innen. róla is vannak sztorik, de inkább nem részletezem..). Egy rövid másodpercen belül érkezett a válaszom: "Rá nem nézek így, és nem is beszélek vele tiszteletlenül, mert rá felnézek, magával ellentétben."
A reakciók: A tanár gőgös idegessége leolvadt az arcáról, helyette kiült rá a mérhetetlen düh, ami miatt csak tátogni tudott. A padtársam szemi elkerekedtek, és elismeréssel vegyes csodálkozással nézett rám még pár emberrel egyetemben. Az osztály többi része "huhuhuu"-zott, valaki meg tapsolt. Ha nem is vagyunk egy összetartó osztály, egy dologban mindenki egyetért: rühelljük az énektanárt. Az, hogy végül kaptam-e figyelmeztetőt vagy sem, rejtély. Valamit firkálgatott a naplóba, de az ellenőrzőmet nem kérte el. Holnap kiderül szülőin, minden esetre elújságoltam anyámnak is. Az év első (még nem teljesen biztos) figyelmeztetője, ezt is sikerült megszereznem. (Y)
Mástéma: "pozitív" értelemben is alkottam ma. Ismerős az a helyzet, mikor beszélsz, és hirtelen síri csönd lesz, mindenki hallja, mit mondasz? Elég kínos szituáció. Na igen, pont ez volt ma kémia végén: az anyagot leadta a tanárnő, még beszélt érdekességekről, alatta pedig halkan beszélgetett az osztály nagy része, köztük én és Zsófi is, a padtársam. Éppen újságoltam neki az elvágott ujjamat mutatva, hogy "Hétvégén vágtam uborkát..!:D", de persze pont ezt a rész hallotta mindenki, és elkezdett röhögni. Azt már ki sem mondtam, hogy tessék gratulálni a bénaságomhoz.><" Azt hiszem, mára ennyi voltam.ˇˇ
Próbálgatom csinálgatni itt a külsőt, most az oldalmenükkel meg vagyok elégedve, olyan kis egyszerűek, de nem teljesen, pont jók. Kíváncsi leszek, a bejegyzések hogy néznek ki, aztán majd állítgatok rajta. Még oldalra ki kell írnom a kis jegyzeteimet, hogyha netalán nem néznék bele a naptárba, de blogra feljövök, akkor el ne felejtsem őket. De térjünk át a mai napra.
Kivételesen rossz passzban mentem be a suliba, elvégre szünet után ki az, aki önként és dalolva röppen be a tanárok karmai közé? Naugye, hogy csak a "nagyonstréberek".
Ezzel még nem is lett volna baj, elvégre egy diáknak az a dolga, hogy tanuljon, és más most megalapozza jövőjét, tehát az, hogy holtfáradt, az most igazán nem számít. Az viszont már gázos, hogyha a harmadik órára sem ébred fel. Velem ez történt.
Énekóra, előttem a könyv, és én kissé elpilledtem, gondolom sokaknak ismerős a szituáció. Üres tekintettel bámulom a könyvet, amikor elém lép a tanár, és erélyesen elkezd velem pörlekedni, hogy de mégis, mi a búbánatért nem éneklek? (konkrétan az egyik oka a már említett, a másik pedig, hogy kissé rekedtes és mély hangom van, ami egy diákhimnusz hangzásán csak rontani tud.) Épphogy felocsúdtam, nagy szemeket meresztek a tanárra, aki ettől még idegesebben elkezd rikácsolni, és elhangzott az a mondat, hogy "Az Édes Anyukádra nézhetsz így, rám nem!" (igen, pontosan így, nem cenzúráztam. ha elkezdi még durvábban szidni az anyámat, az már elég komoly lett volna..) Nos, rólam tudni kell, hogy harapok az anyázásra, még ha csak erről is van szó (tekintve, hogy ő nevel, mert a részeges disznó apám már régen elkotródott innen. róla is vannak sztorik, de inkább nem részletezem..). Egy rövid másodpercen belül érkezett a válaszom: "Rá nem nézek így, és nem is beszélek vele tiszteletlenül, mert rá felnézek, magával ellentétben."
A reakciók: A tanár gőgös idegessége leolvadt az arcáról, helyette kiült rá a mérhetetlen düh, ami miatt csak tátogni tudott. A padtársam szemi elkerekedtek, és elismeréssel vegyes csodálkozással nézett rám még pár emberrel egyetemben. Az osztály többi része "huhuhuu"-zott, valaki meg tapsolt. Ha nem is vagyunk egy összetartó osztály, egy dologban mindenki egyetért: rühelljük az énektanárt. Az, hogy végül kaptam-e figyelmeztetőt vagy sem, rejtély. Valamit firkálgatott a naplóba, de az ellenőrzőmet nem kérte el. Holnap kiderül szülőin, minden esetre elújságoltam anyámnak is. Az év első (még nem teljesen biztos) figyelmeztetője, ezt is sikerült megszereznem. (Y)
Mástéma: "pozitív" értelemben is alkottam ma. Ismerős az a helyzet, mikor beszélsz, és hirtelen síri csönd lesz, mindenki hallja, mit mondasz? Elég kínos szituáció. Na igen, pont ez volt ma kémia végén: az anyagot leadta a tanárnő, még beszélt érdekességekről, alatta pedig halkan beszélgetett az osztály nagy része, köztük én és Zsófi is, a padtársam. Éppen újságoltam neki az elvágott ujjamat mutatva, hogy "Hétvégén vágtam uborkát..!:D", de persze pont ezt a rész hallotta mindenki, és elkezdett röhögni. Azt már ki sem mondtam, hogy tessék gratulálni a bénaságomhoz.><" Azt hiszem, mára ennyi voltam.ˇˇ
