Mielőtt belekezdek a filmkritikákba, előtte megemlítem: a mai f1 mérkőzés valami hihetetlen volt. Komolyan, hasonlót nem is tudom, mikor láttam *-* az bántott egyedül, hogy Schumi műszaki hiba miatt kiesett.. Na mindegy, nem leszek közvetítő, majd tessék utánanézni. Lépjünk tovább.
Igazából azzal kell kezdenem, hogy nem ezt a két filmet akartam alapjáraton megnézni, csak az egyiket: A Titánok haragját. Aztán unatkoztam, és megnéztem az Underworldöt is, amit csak félig bántam meg. Aztán majd 21.-én megyek moziba is, megnézni azt a filmet, amire már azóta várok, hogy beharangozták: A fekete ruhás nő. Főszerepben Daniel Radcliffe, igen. Az lesz az a film, amire nagyon rákészülök, jónak van beharangozva, el is hiszem, aztán majd ott eldől a sorsa. Ha jó, akkor isteníteni fogom, mert kissé elfogult voltam vele kapcsolatban, ha meg nem, akkor berakom az "egyszer megnézhető filmek" listájába, szintén azért, mert elfogult voltam. Bonyolult vagyok. Ja igen.. aki még meg szeretné nézni a filmeket, az ne olvasson tovább, mert egy-két dolog kiderül az alábbi véleményezésekből.
Kezdjük először az Underworldel. A sztori tetszik, szeretem az olyan filmeket, ahol tisztogatások vannak, meg hasonlók, az közel áll hozzám. Viszont egy dolog nagyon levont az értékéből az én szememben: Vámpíros és Vérfarkasos. Mi jut eszünkbe? Hát persze, hogy a Twillight! amit én, fogalmazzunk úgy, nem kedvelek. Sem könyvben, sem filmben, pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy legalább egy icipicit megszeressem. Kiolvastam az összes könyvet, megnéztem az eddig elkészült összes filmet, de nem sikerült. Na mindegy, visszatérve az Underworldre: nem vega diszkógömbök meg mutáns kutyák voltak, hanem vérbeli, kissé gusztustalan, vérengző vérfarkasok, és kőkemény, rendes vért szürcsölő vámpírok, akik harcoltak. És be kell valljam, annak ellenére, hogy a vámpír-vérfarkas előítéletem megvolt, végignéztem a filmet, és a végén még élveztem is. A legjobban az tetszett, hogy nem legyőzhetetlen superman-hasonmásoknak mutatták be a vámpírokat. Igen, erősek voltak, meg gyorsak, de nem folyton kézzel szedték szét a delikvienseket, hanem előkerültek a fegyverek. Különösen a vérfarkasok ezüst-allergiája tetszett. Ismerős is valahonnan.. Áhh, megvan! Bartimaeus-trilógia. Az olvasni szeretőknek ajánlom figyelmébe. Nem vámpíros sztori, teljesen más, de az ezüstöt ott sem különösebben kedvelik. Visszatérve: a végén pedig ahogy belülről robbantották szét a nagy-vérfarkast, az a jelenet iszonyú jó volt. Ne tessék aggódni, nem olyan véres az egész film, de azért nem egy hattyúk tava.:D És nekem még így is, anélkül, hogy megnéztem volna az első 3 részt is élvezhető volt. Hiányoltam azonban azt, hogy kicsit több szereplő, esetleg még egy szál fusson a történetben, ami aztán a lány miatt a vége felé összekapcsolódik. így egy kicsit egyhangú volt nekem, mert az egész arról szólt, hogy egy vámpír, akinek segít egy ember (meg még egy vámpír, aki az elején majdnem megmurdált, aztán a végén felbukkant), plusz pár vérfarkas próbálja egymást kinyírni egy genetikai csoda lány miatt. Viszont így is tetszett, csak na..><
A filmről annyit tudok elmondani, hogy a legjobban Kate Beckinsale és Scott Speedman alakítása volt a legjobb. Szerintem. És ezzel a boldogságos végszóval át is térhetünk A Titánok haragjára.
Ezt a filmet is vártam, ugyanis egyik osztálytársnőm beharangozta, hogy ő már látta, és hogy mennyire jó. Én most, hogy a meglévő időmet az Underworldre pazaroltam, röviden fogom összefoglalni a véleményemet a filmről.
Kezdésnek annyit, hogy nagyon jó volt. Én élveztem, de én minden filmet élvezek, amiben van valami ókori, tehát ebből nem lehet kiindulni. Kezdem is a részletesebb kifejtését a dolognak.
A legelején megemlítem a legnagyobb, számomra szentségtörésnek számító hibát: az idióták már megint belepuncsoltak a történelembe, és összevontak mindenféle idióta legendát, megszülve a saját kis fantáziájuknak kényelmes szituációt. Baromi nagy hiba, én ezt nagyon zokon veszem.. Bár legalább van benne jó pár hiteles infó is, ami nagyjából kiegyenlítette a hibákat. De most ettől függetlenül fogom elmondani a véleményem a filmről.
Az első 15 percben nem történik sok minden, csupán Hádész és Árész szembefordulnak az istenekkel, inkább tartanak a szabadulni készülő Kronosszal. Aztán Perszeusz nekiindul útjának, ééés.. Inkább nem részletezem. Akit érdekel egy jó kis görögös, félig élethű ókori film jó színészekkel, az nézze meg. Mert megéri. Igen, elfogult vagyok, dee.. Jó a sztori előrehaladása, és megvan benne a több szálon való történetvezetés, ami a végül is aztán összefonódik. Jól össze lett hozva a film, és egy icipici szolid humor is el van rejtve benne, ami pluszpont.
Asszem' ennyi voltam mára. Majd ha lesz valami érdekfeszítő, akkor jelentkezem.
Igazából azzal kell kezdenem, hogy nem ezt a két filmet akartam alapjáraton megnézni, csak az egyiket: A Titánok haragját. Aztán unatkoztam, és megnéztem az Underworldöt is, amit csak félig bántam meg. Aztán majd 21.-én megyek moziba is, megnézni azt a filmet, amire már azóta várok, hogy beharangozták: A fekete ruhás nő. Főszerepben Daniel Radcliffe, igen. Az lesz az a film, amire nagyon rákészülök, jónak van beharangozva, el is hiszem, aztán majd ott eldől a sorsa. Ha jó, akkor isteníteni fogom, mert kissé elfogult voltam vele kapcsolatban, ha meg nem, akkor berakom az "egyszer megnézhető filmek" listájába, szintén azért, mert elfogult voltam. Bonyolult vagyok. Ja igen.. aki még meg szeretné nézni a filmeket, az ne olvasson tovább, mert egy-két dolog kiderül az alábbi véleményezésekből.
Kezdjük először az Underworldel. A sztori tetszik, szeretem az olyan filmeket, ahol tisztogatások vannak, meg hasonlók, az közel áll hozzám. Viszont egy dolog nagyon levont az értékéből az én szememben: Vámpíros és Vérfarkasos. Mi jut eszünkbe? Hát persze, hogy a Twillight! amit én, fogalmazzunk úgy, nem kedvelek. Sem könyvben, sem filmben, pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy legalább egy icipicit megszeressem. Kiolvastam az összes könyvet, megnéztem az eddig elkészült összes filmet, de nem sikerült. Na mindegy, visszatérve az Underworldre: nem vega diszkógömbök meg mutáns kutyák voltak, hanem vérbeli, kissé gusztustalan, vérengző vérfarkasok, és kőkemény, rendes vért szürcsölő vámpírok, akik harcoltak. És be kell valljam, annak ellenére, hogy a vámpír-vérfarkas előítéletem megvolt, végignéztem a filmet, és a végén még élveztem is. A legjobban az tetszett, hogy nem legyőzhetetlen superman-hasonmásoknak mutatták be a vámpírokat. Igen, erősek voltak, meg gyorsak, de nem folyton kézzel szedték szét a delikvienseket, hanem előkerültek a fegyverek. Különösen a vérfarkasok ezüst-allergiája tetszett. Ismerős is valahonnan.. Áhh, megvan! Bartimaeus-trilógia. Az olvasni szeretőknek ajánlom figyelmébe. Nem vámpíros sztori, teljesen más, de az ezüstöt ott sem különösebben kedvelik. Visszatérve: a végén pedig ahogy belülről robbantották szét a nagy-vérfarkast, az a jelenet iszonyú jó volt. Ne tessék aggódni, nem olyan véres az egész film, de azért nem egy hattyúk tava.:D És nekem még így is, anélkül, hogy megnéztem volna az első 3 részt is élvezhető volt. Hiányoltam azonban azt, hogy kicsit több szereplő, esetleg még egy szál fusson a történetben, ami aztán a lány miatt a vége felé összekapcsolódik. így egy kicsit egyhangú volt nekem, mert az egész arról szólt, hogy egy vámpír, akinek segít egy ember (meg még egy vámpír, aki az elején majdnem megmurdált, aztán a végén felbukkant), plusz pár vérfarkas próbálja egymást kinyírni egy genetikai csoda lány miatt. Viszont így is tetszett, csak na..><
A filmről annyit tudok elmondani, hogy a legjobban Kate Beckinsale és Scott Speedman alakítása volt a legjobb. Szerintem. És ezzel a boldogságos végszóval át is térhetünk A Titánok haragjára.
Ezt a filmet is vártam, ugyanis egyik osztálytársnőm beharangozta, hogy ő már látta, és hogy mennyire jó. Én most, hogy a meglévő időmet az Underworldre pazaroltam, röviden fogom összefoglalni a véleményemet a filmről.
Kezdésnek annyit, hogy nagyon jó volt. Én élveztem, de én minden filmet élvezek, amiben van valami ókori, tehát ebből nem lehet kiindulni. Kezdem is a részletesebb kifejtését a dolognak.
A legelején megemlítem a legnagyobb, számomra szentségtörésnek számító hibát: az idióták már megint belepuncsoltak a történelembe, és összevontak mindenféle idióta legendát, megszülve a saját kis fantáziájuknak kényelmes szituációt. Baromi nagy hiba, én ezt nagyon zokon veszem.. Bár legalább van benne jó pár hiteles infó is, ami nagyjából kiegyenlítette a hibákat. De most ettől függetlenül fogom elmondani a véleményem a filmről.
Az első 15 percben nem történik sok minden, csupán Hádész és Árész szembefordulnak az istenekkel, inkább tartanak a szabadulni készülő Kronosszal. Aztán Perszeusz nekiindul útjának, ééés.. Inkább nem részletezem. Akit érdekel egy jó kis görögös, félig élethű ókori film jó színészekkel, az nézze meg. Mert megéri. Igen, elfogult vagyok, dee.. Jó a sztori előrehaladása, és megvan benne a több szálon való történetvezetés, ami a végül is aztán összefonódik. Jól össze lett hozva a film, és egy icipici szolid humor is el van rejtve benne, ami pluszpont.
Asszem' ennyi voltam mára. Majd ha lesz valami érdekfeszítő, akkor jelentkezem.
